...na megint itt. kezdetnek elmesélem, hogy mi a bombabiztos megoldás egy majd' 7 hetes csecsemő elcsendesítésére. meg kell fogni a gyermeket és a szülői ágyon ide-oda gurítani kis testét, már az első mozdulatnál abbahagyja a sírás-rívást. érdeklődőn felemeli a fejét, olyan magasra, hogy hátizmait azon nyomban megirigylem (mert azért valljuk be, a testéhez viszonyított óriás buksit nem oly egyszerű emelgetni) és az újdonsült mozdulatsor, meg a tény, hogy ő ilyet magától nem tud, éppen elég ahhoz, hogy elkápráztassa. mutatom:

...dávid arra is rájött, hogy a kisfia olyan erős mint egy bivaly. a haladáshoz nincs egyébre szüksége mint a kezekre, lábakra. a fej már csak nehéz járulék, az vonszolódik magától. elmagyarázom. samu az ágy egyik végében, az előtte lévő "pálya" sík, hosszú és csak rá vár. felkészül. dávid keze kis lábai mögött. elindul a rajtot jelző füttyszó és a kismuki nekilendül. előrelöki magát a hatalmas kezekről. dávid követi a mözdulatot, keze ismét a lábacskák mögött. samu újból lök egyet magán. már haladt 10 centit. éljeen! és megint és megint és megint. egészen az ágytámláig. az összesen másfél méter. ha így halad tovább, ő lesz a család sportembere.

...tegnap először próbáltam ki a futást a szülés óta. hát sajnos nem ment. fájt, rázkódott a méhem, húzódott a sebem. így csak sétáltam, de olyan gyorsan ahogy tudtam. azzal nyugtattam magam, hogy ez már sport és segítek a kilóknak lemászni rólam. 40 perc. beleizzadtam. mikor felmegyek, dávid azzal fogad, hogy a kismuki is végigsportolta ezt az időtartamot, a fenn említett módokon. hát így állunk.

...a hétvégén lenn voltunk dávid szüleinél és a kerti friss levegő úgy elnyomta, hogy gyakorlatilag 24 órában aludt, vagy alvás utáni, illetve előtti kómában leledzett. amikor nem aludt, evett. sokat. hangja nem nagyon volt, hiszen elfoglalta a szunnyadás. a dédimama is jelen volt e történelmi eseményen (hiszen először mentünk le a nagyszülőkhöz) és egész nap csak samuzott. ez abban merült ki, hogy nézte ahogy alszik. jobb híján. józsi papa dupla annyi fa autóval várt bennünket, mint amennyit már kaptunk tőle. van már kisbusz, platós autó és készül a kedvencem, a helikopter. szerintem samu azt se tudja majd, hogy hova nyúljon a gyönyörtől. néha kipróbálom mit érezhet majd, leülök a földre és parkolok. egészen jól mennek a verdák. gyorsak. ügyesek. szépek. faszélvédőn visszaverődik a napfény. fadefektet javítok elméletben, közben arra gondolok, hogy jön a famentés helikopter formájában, az aprócska koccanáshoz a faközúton. senki nem sérült meg. faemberek pattanak ki a buszból, hogy faijedelmüket levezessék az őszi levegőn. fafantasztikus ferrári szed fel egy fabigét és kocsikázni viszi...egyszer csak anya bekiabál samunak, hogy: "ebéééd" ... egészen idilli :)