...hello, újra itt vagyunk.

... lassan már 5 hónapos a kismuki. már olyan nagy, hogy ideje volt elmenni csajozni. tegnap meglátogattuk Moirát, aki már keményen állja a sarat a bölcsiben és naponta 20 percet játszik a sóbarlangban. bizony, ilyen menő bölcsije van. szóval. legelső alkalommal, amikor megfigyelte magának a kis szöszi Moirát, a mi kis Samunk elsírta magát. mondtuk: nembántsamuka. aztán realizálta és elállt a sírástól, helyette csak nézett kikerekedve. máshogy, mint a tükörképére, arról tudja, hogy valami turpisság van a dologban, arra mindig huncutul somolyog. miután Moira is megnézte magának Samut, közölte: nekedkukidvan. aztán rám nézett és megkérdezte, hogy megmutatom-e neki, mert szeretné látni. hát én megmutattam egy tisztábatevés alkalmával. Moira nézte, csak nézte, majd: apának is ilyen van. bizony, nyugtáztuk anyukájával. hát így állunk. samu becsajozott, mutogatta a fütyijét. :) aztán megkérdeztem Moirától, hogy neki van-e még pelenkája, ő meg büszkén mutogatta a bugyikáját, hogy neki már nincs, de közben majdnem ráült Samu fejére. 1-1. 

...  a hason megpördülés - lassított felvételben - is remekül megy. 360 fok. sima ügy. akár kétszer is, bár az már rettentő fárasztó. amikor leteszem a kiságyba, hogy már ideje elaludni, akkor nem maradhat ki az alvás előtti megfordulás. akkor alszik el, ha már lábhoz küzdötte magát. kilát a rácsokon,  megmarkol egyet és alukál. ennyi.

... egyre többféle hangot küld világgá. egy részét tudom utánozni, úgy beszélgetni is lehet vele. csinálja a hangot, csinálom a hangot, csinálja a hangomra a hangot. kommunikáció. aztán vannak olyan szupermagasságokba törő sikkantások, amiket 5 hónap feletti ember utánozni nem tud. remekül törnének ki az ablakok, ha tartaná a frekvenciát. 

...a mosolytartománya kiapadhatatlan. mindenkire van egy csak nekiszánt mosolya. rám máshogy sandít, az apjára meg különösképpen. teljesen bele van bolondulva az apjába. a reggeli készülődésének minden mozzanatát nyomon követi. aztán néma csend, miután elment apa dolgozni. mered egy kicsit az ajtóra, aztán magába. tisztára lehet érezni, hogy tudja, hogy elment. persze aztán elfelejti a megrázkódtatást, de az értelem efféle megnyilvánulásai totál lenyűgöznek. például, amikor Manipultorként kap Oszkárt tőlünk, az Esti Show-ban. remekel benne. halálos bőgés elsajátítása igen egyszerűen ment. aztán jött a köhögőroham-produkció, az arcon peregő könnyecskék, a piros szem effektus és a nézés, amelytől minden jégcsap elcsöppen. namost. van az a határ, amikor már el is felejti a szülő, hogy milyen elszánt és éppen szoktatja a gyermekét a rendre. eljön a pillanat, amikor megtörténik a totális elgyengülés. pedig egy perce még kemény voltál mint az asztalt. most bezzeg odamész felvenni, mert ezt nem lehet nézni, hogy tényleg szenved, tényleg van valami baja, mert így sírni csak az tud, akinek fáj valami..AHAPERSZE! felveszem, magamhoz ölelem, apja simogatja az arcát, ez a kis franc meg olyan mosolyt húz a képére, amit csak az átvert lúzerek kaphatnak. MEGÁLLJBETYÁR! akkor most vissza az ágyba, nem veszünk fel többet, még csak az kéne, te kis Oscar díjas, te! ágyban forgás, alvás. ez az egész csak arra volt jó,hogy tudjuk ki az úr a házban. az a kis szaros seggű, az! na de majd ma megmutatjuk neki ki a magyarokistene! :) hajrá anya, hajrá apa...

...az új cirkuszi műsorszám a következő: emeli a kis fenekét, kiböki a levegőt. egyik lábával lendületet vesz és már lökné is át magát az egyik oldalra (mindig csak a bal), de a kezébe elakad a művelet. sehogy sem tudja hova tenni a kezét. próbálta már így is úgy is, de nem tud átfordulni, csak egészen kivételes alkalmakkor, amikor nem tudja hogyan sikerülhetett a dolog és hol volt a keze, mert a következő lökésnél megint nem megy neki. aztán amikor besokall a próbálkozással, eszeveszett panaszkodásba kezd. jajajaj. jaj jaj jaj. forgatja a betűket a szájában, éktelenül elégedetlenkedik, jaj jaj jaj. ezt persze én anyának hallom. anya anya anya. aztán egyszer csak sikerül, én tapsikolok, mint egy dilis, ügyübügyü, gügyögöm és fordítom visssza, hátha újra tudja. 

... van, amikor leteszem hasra a szőnyegre és messziről figyelem mi történik. kicsit elvan magában, aztán keresni kezd. csak annyira megyek közel, hogy tudja, ott vagyok, majd kezdődik a produkció. minden valamire való tett után keres a kis szemével, megtalál és őrülten vigyorog, mert látja, hogy én is vigyorgok rá, mondom neki milyen ügyes és csak így tovább. akkor folytatja a mozdulatsort, majd újra rám néz. én biztatóan vigyorgok, ő nyugtázza, hogy követem minden mozdulatát, ettől nagyon boldog és már megy is tovább a produkciózás. ez mehet akár egy órán keresztül is. kitartó, az biztos. 

...mostanában elkapott a végtelen fáradság és a hiperálmosság a köbön. semmi másra nem tudok gondolni, csak egy nagy bögre, habos, durván erős kávéra. nem mintha segítene. az anyukákra nem hat a kávé. ez már biztos. tudom, próbáltam. 

... mindent összegezve Samu még mindig marha jó gyerek, folyton csak alszik, ha fenn van baromi sok dolga van, nem ér rá sírni, meg kell szerelni a kezeügyébeneket. olykor még azt is elfelejti, hogy éhes. külön kell rá figyelmeztetni, aztán persze rákap mint vasorrú bába a mágnesasztalra. a körme rekordgyorsasággal nő, a körömvágás aktusa nem viseli meg, tartja, hadd manikűrözzem. régen (!) bezzeg nem volt ez így, de már nagyfiú, nagy ívben letojja az efféle hívságokat. a fürdetés továbbra is a kedvenc elfoglaltságai egyike, de már nem kiskádazunk, vagy velem, vagy az apukájával nyomatja a lubickolást. tetszik neki nagyon. 

...hát szép napot nektek.

...viszlát.