...sietek, hogy hamar végezzek. egy bácsi előtt állok be a következőnek. éppen odaérek, szinte beslisszanok. hosszú, tömött, fülledt sorok. próbálok nem arra gondolni, hogy fél órája már csak arra gondolok, hogy tíz kasszából csupán három működik és egyre magasabb lesz a sorban ácsorgók száma. mintha hátrafele haladnék. ilyen nincs! a kasszában ülő alkalmazottak unott arccal való gombnyomogatása egyre inkább kezd bosszantóvá válni. tíz kasszából három! ez igen! lassan elüti az óra a délután ötöt és én itt tétlenkedem a sorban, ami csak hosszabb lesz az idő múlásával és valahogy mindig én állok a végén. körbenézek, hátha jutok valamire. hátrafordulok, hátha lesz valami. lett. hirtelen egy szúrós szempár esik rám és a mellkasomra kötözött gyermekemre, aki alszik, mint az Éjszaka. a tata akit beelőztem. nem szándékosan történt, csak megtörtént, előbb értem oda na. tekintetét leemeli rám és figyeldmá! cöcög. tisztán hallom, hogy cöcög! inog-binog gonosz feje. nem igaz, mit képzel az öreg. na de hogy jön ő ehhez, kérdem én. fejem lassú mozdulattal visszafordul előre, közben szemeim majd kiesnek úgy guvvadnak, szemöldököm felszalad az égbe, fejem kicsit megbillen, agyam hitetlenkedik. ez az öreg beszólt nekem, pontosabban szemmelvert. hát nem látja, hogy gyerekkel vagyok? arra gondolok, hogy egyenesen a szemébe nézek és kimondom: "hát nem látja, hogy gyerekkel vagyok?" mindig is szerettem volna kimondani ezt a mondatot. "gyerekkel vagyok!" eleddig azt képzeltem, hogy kapuk nyílnak meg, titkos ajtók tárulnak fel, jobbra-balra rebbennek az emberek, hogy nekem utat adjanak és méltóságosan, büszkén elvonuljak közöttük. hát a nagy szart! ez a trotty itt mögöttem (gyorsan hozzáteszem, hogy semmi bajom az öregekkel, sőt szívelem is őket úgy általában) cöcög, majd' kiesik a protkója. az előttemállók közül senki nem mondja, hogy: "jaj kislány, gyere állj elém, úgyis csak répát vettél, sajtot, meg céklát. azt semmi idő kifizetni. gyere nyugodtan." neem! ehelyett állnak előttem megtermett tomporukkal és pakolják ki a futószalagra telezsákmányolt bevásárlókocsijuk tartalmát. fel sem fér a szajré, annyi van belőle. már azon gondolkozom, hogy visszateszem a zöldségeimet és húzok mint a vadlibák. ekkor zeneként cseng füleimben a mondat, miszerint a szomszéd kasszához is lehet menni. zsupsz, már át is álltam. átugrottam, pontosabban. ekkor mögüllem cöcögést hallok, nyál fröccsen. szegény öreg, már megint megelőztem. a hátrafordulást mellőztem, fizettem és kirepültem a boltból.

...már azt hiszem, hogy elhagyhatom jelenkorunk szégyenét, a plázák országát, mikor eszembe ötlik, hogy gyógyszertár. namégezis! elgondolom, hogy ha nekem még öt perccel többet kell eltöltenem ebben a rohadás meleg ruhában, ebben a rohadt utálatos bevásárlóközpontban, akkor mentem végem. arról nem is beszélve, hogy szegény kicsi samuka sétához van öltöztetve, körülbelül 15 kilót nyom. abba is belegondolok, hogy átizzadta mindenét és már nem bírja sokáig aludva, mindjárt felébred és lesz haddelhadd. na de gyorsan beszaladok a gyógyszertárba, megnézem azt a sort, hátha. szerencsém van, csak egy kedves, öreg néni álldogál-várdogál, hogy hívják a sorszámát. na én is húzok egy hányast és a néni mögé állok, aki ekkor hátrafordul, ránéz csodálatos kisfiamra, majd olyan kedves arccal, ami csak az angyaloknak van maga elé enged. hát én elolvadok, főleg azok után amit nemrég éltünk át. annyira meglep az a gesztus, hogy elfogadom. úgy mosolygok hálám jeléül, hogy leszalad arcomról a szám. mégiscsak van varázsereje a babámnak!

...tiszta kaland ez a vásárlás. nem is tudom, hogy gyermekem előtt hogy élhettem! mert csak vele igazán izgalmas az összes mindennap. hogy mi volt samu előtt? ... azt már nemigen tudom. teljesen kimegy a fejemből a munkahely, a kollégák, a hétköznapi rohanás, a határidőnapló, meg a kinti világ úgy általában. ha nagyon erőltetem az eszméletem, felvillan a gondolat, hogy igenigen, volt valami, de ami most van, az olyan, mintha a világom ezzel a kismukival kezdődött volna! a születésétől indult az idő. onnantól számlálódik. hihetetlen az a tény, amit más anyukáktól is mindig hallottam, hogy  ami előtte volt, az nem is volt igazán, de legalábbis olyan, mintha nem is te lettél volna,  mintha olyan régen lett volna, hogy arra már emlékezni is lehetetlen. hát valahogy így. fura dolog ez az anyának születik a nő témakör. biológiai óra, csillagsors, varázslat.

viszlát