...azt hiszed ha gyereked lesz és nem kell dolgoznod, lesz elég időd mindenre a ház körül. viszlát másnapos pizzahalmok, viszlát szobaközepi szennyes, viszlát mosatlanok, viszlát, viszlát! de aztán rádtalál a szörnyű felismerés. először minden simán megy. aztán eggyel kevesebbszer takarítasz. aztán rálelsz a hűtőben valamiféle ismeretlen eredetű zöld kis lényre, ami rádkacsint, te pedig azzal a lendülettel hanyatt vágódsz és dobod el a rohadásnak indult tálat. eddig azt hitted az ilyesmi mosható. most pedig rájössz, hogy nincs az a szer, ami kivakarja az üjszülöttet a tálból. búcsút mondasz mindkettejüknek.

...aztán szép lassan rájössz arra is, hogy az élet semmi másból nem áll, mint mosogatásból. hiába van mosogatógéped, akkor is annyi koszos edény gyűlik össze, mint égen a csillag. rájössz, hogy a fele edény nem is tied. ? . aztán a kezed elkezd kiszáradni a rendszeres mosogatástól, így veszel kézkrémet. rájössz, hogy a krémipar átvert. szép lassan krémfüggő leszel.

...eddig azt hitted a mosás nem ügy. csak bedobálod a koszosat a gépbe, nyomod a gombot, végén pedig teregetsz. kész. na most szépen arra is rájössz, hogy nem csinálsz mást, csak gombokat nyomogatsz, teregetsz és mérgelődsz, hogy a gép már megint elindult világgá és kicentrifugálta magát a fürdőszoba közepére. visszalöködöd és imádkozol, hogy ha már 12 évet kibírt, akkor még bírja egy kicsit!

...aztán azt gondolod, hogy ha lesz gyereked, biztos folyton csak utána fogsz pakolni. aztán rájössz, hogy bármennyit is pakolj, az már megint a férjed cucca.

...aztán azt is gondolod, hogy milyen édesdeden elaludt rajtad a kisfiad, most biztos szunnyadni fog órákig. igenám! de akkor ott állsz a kiságy mellett és azon töprensz, hogy is tedd le aludni úgy, hogy ne vegye észre. előrebocsájtom, a póz az oka. feje hátravetve, félig lecsúszva a karodon. szája tátva, nyála csöpög. teste ívbe, fenék kinyomva, lábacskái maga alatt. lehetetlenül kifacsart póz. látszik, hogy még sosem aludt ilyen jól. és akkor jössz te, hogy lerakd. muszáj. nem bírod tovább tartani a kilóit, meg amúgy is van mit csinálni. kezedet óvatosan átcsusszantod a feje alá, koncentrálsz, levegőt sem veszel. másik kezed a hátán, felemelt lábad a feneke alatt. flamingóban nyomod percekig, míg rátalálsz a fogásra, amiben le tudod tenni, hogy az ágyban majd hason legyen. most vagy soha. indítod a mozdulatsort, olyan lassan, ahogy emberileg csak lehetséges. elemeled meleget adó mellkasodról. azonnal érzed, hogy baj lesz...már félúton jársz, amikor is úgy pattan fel a szeme, mintha soha nem aludt volna. megáll benned az ütő. de visszacsukja a szemét. óvatosan leteszed. éés elkezd bőgni. szuper. gratulálok kedves anyuka. gyorsan visszacsinálod az egészet. persze megnyugszik, újra elalszik a karodban. ekkor új technikával próbálkozol. most a gyorsaság lesz a nyerő, gondolod, és olyan tempóban teszed le, hogy észre se vegye a változást. hát nem jött be. hiszti. akkor azt gondolod, hadd hisztizzen, majd belealszik. de a laptop előtt ülve már nem szimplán a sírást hallod, hanem a lelki füleidbe beleképzelt hangokat is. azt hallod, hogy fulladozva sír, biztos nem kap levegőt. tuti azért ordít ennyire, mert bukott egy jókorát és bele fog fulladni, nem tudja emelni a fejét, biztos beakadt valami. vagy azért ordít egyre elkeseredettebben mert felrúgta magát az ágytámláig és mindjárt kibicsaklik a feje és még a keze is beszorult maga alá, már nincs benne vér! és biztos a takarót is lerúgta, nagyon fázik, csupa remegés. aztán az jut eszedbe, hogy biztos nyitva hagytad az ablakot, kiment a meleg, berepült egy buzi nagy madár és a rácsos ágyszélről íjesztgeti. vagy...vagy...vagy...jaj hogy sír, te is mindjárt elbőgöd magad! odarohansz, csak úgy porzik a parketta. felkapod, megöleled. azonnal kuss van. átvert! azannyaneki! na nem baj, most biztos elfáradt a sírástól, hamar kidől és akkor majd lerakod...éééés kezdődik minden elölről.

...a legvégén pedig rájössz, hogy lehetne ennél sokkal rosszabb is. mondjuk ha sárga-kék csempe lenne a fürdőszobádban. az lenne a vég. akkor tuti belédszorulna a szar is.

viszlát